B[essenyei] GY[örgy] A B[áró] O[rczy] ÁRNYÉKÁNAK, MELY KÖRÜLTE LEBEG ÉS AMELYTÜL SUGÁROLTATIK

Látom, felrepültél Minerva egére,

Onnan alászállasz Párnássus hegyére;

Emberi hív érzés csergedez szívedbül,

Mennyei villámlás csapkod ki lelkedbül.

Csak úgy szóllok néked most, mint halandónak;

Megbocsáss, nem hívlak méltóságos úrnak.

Te is lettél, fetrengsz s elmúlsz társaiddal,

Csak olly lévén, mint mi, élted, haláloddal;

Egyedül létedhez szóllok most versemben,

Ne keressél hibát szabados nyelvemben.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Vedd el tiszteletem, ha reád érdemes,

Hidd el, hogy nem lehet erántad félelmes.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Élj sokáig köztünk vigasztalásunkra,

Nézzünk mint árnyékra ekként halálunkra.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Neved nagy hazánkban már halhatatlan lész.

Ez az, amit érted barátságunk megtész;

Énekelni fogunk érdemes létedrül,

Hadd tudjanak mások emberi szívedrül.

Lármázza fel pennánk perelő hazánkat,

Mutassuk földünknek szép magyarságunkat;

Tanulják nyelvünket országunk fijai,

S légyenek nemzetek érdemes tagjai.

Amíg e világba széjjel mozoghatunk,

Szüntelen dolgozván, éreztessük magunk.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mikor véllünk szóllasz, hagyd el méltóságod,

S mutasd Minervában hozzánk barátságod.

Tudod, a titulus egy ollyan külső máz,

Mellyel érdem nélkül ki-ki csak büszke váz.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mind halandók vagyunk - - - - - - - -

Nem irkálok most én külső méltósághoz,

De csak titkon szóllok Minerva fijához.

Itt nincsen uraság, mind egyenlők vagyunk,

S csak emberi érdem köztünk méltóságunk.

Jól felvészed, látom, ezen törvényeket,

Tanulván ismérni az emberi nemet.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Élj, légyen jutalma érdemes lelkednek!

Borostyánkoszorút adunk ősz fejednek,

Mellyel e világot ismérni tanultad,

S örök Istenedet eléggé csudáltad.