Per omnia saecula...

Időn, teren túl éktelen

Süket csönd szunnyad végtelen

És álmodik az Ismeretlen.

Robognak lenn az autók

És hálót sző a lusta pók

És rózsák szirma hull a kertben.

Időn, teren túl éktelen

Vak semmi szunnyad végtelen

És álmodik az Ismeretlen.

Lenn gyúlnak, hunynak a napok

És millió szurony ragyog,

Ha a nagy Úrnak szeme rebben.

Időn, teren túl éktelen

Üresség szunnyad végtelen

És álmodik az Ismeretlen.

És múlnak évek, milliók

És minden, minden veszni fog

És nem nyit rózsa több a kertben.

Időn, teren túl éktelen

Éjfélt kondít a végtelen

S alszik tovább az Ismeretlen.