Tisza szögén

Nem jártam én soha Dunán túl,

Hol Kupa, Vata elesett,

Hol lankás dombok koronázzák

Az alkonyvéres egeket.

Én a Tiszának és Marosnak

Szögében élek álmodón,

Hol Attila, Ajtony robogtak

Valaha vemhes táltoson.

Az ősi szent tűz szürke hamvát

A szél szívembe szórja itt,

Keresem a turáni nagyság

Örök, konok magyarjait.

Keresem a kialuvó láng

Maradék üszkét az egen

S a hun király bús koporsóját

Magyar folyó mélyébe, lenn.