A régi udvaron...

A régi udvaron a régi léptek

Halk kopogását hallgatja szívem,

Míg az alkony, mint apám idejében

Leszáll fáradt fejemre szelíden.

Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel

S nézte a néma, fénytelen eget,

Kihúnyó tüzek méláztak szemében,

Neki oly korán csönd és este lett.

Most én rovom a régi kövek útját

És régi léptek neszét hallgatom

És rámragad a régi szomorúság

És visszazeng egy régi bús dalom.

És körülvesz a magányos gyerekség

S árva szegénység minden árnya ma

S szívemben fölsír minden régi estém

Vígasztalan zsongású dallama.