1
Ujra mosolyg a táj aranyos sugarakba’ fürödve,
A hanyatló Phoebus ha nyugalomra megyen.
Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával
Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.
Dunavecse, 1841. június 23.
Innen kitöröltünk két Martialistól fordított epigrammát - ELTE Verskorpusz
4
A szerelem jelené; multé s jövőé a barátság.
Dunavecse, 1841. június 23.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论