Esti Kornél rímei

1

Káprázva nézzük roppant fényedet,

ha most szived hozzánk kopár is,

Páris.

2

A gesztenyefák s orgonák között

lobogsz szelíden, régi Bécs.

Csöndes, családi mécs.

3

Mikor látom fakó eged?

A holdat a füzes megett?

Addig szivem be nem heged.

Szeged.

4

Napoleon vad lába porzik a

szikláidon, sasfészek: Korzika.

5

Győr,

Kelet s nyugat közt állj hazámba, kedves

őr.

6

Mint egy varázsos és tündéri csáp oly

hatalmasan vonzasz magad felé,

meglátni ujra, élni s halni: Nápoly.

7

Gyerekkorom, mindig téged kereslek,

ha járom a poros-boros Szabadkát.

Mióta labdám elgurult itt,

nem ér az élet egy fabatkát.

8

Ezer kacaj. Ezer jajszó. Ezer szín.

Ezer autó. Ezrek csatája. Berlin.

9

Te régi századok lelence.

Azúr, aranyló, mély medence.

Gyémántokkal rakott szelence.

Ha nem leszek, mondd, elfeledsz-e,

Velence?

10

Én jártam e zajgó porondon,

s kormos neved ámulva mondom:

London.

11

Fülembe kardok csattogása harsog,

baráti pengék és kupák zenéje,

ha látom az emlékeimbe Varsót.

12

A vágy örökre visszavon

kék karjaidba, Lisszabon.

13

Évezredekből fölcsapó aróma,

illat, mit a multak varázsa ó ma:

Róma.

14

Ó, Boszporusz tündére, messze távol,

te védted az öregapám, mikor

mint árva honvéd a levert hazából

futott Ferenc József bakóitól,

lelkem terólad szent emléket ápol,

Konstantinápoly.

15

Mint egy titán, ki láztól és a bortól

részeg, New York oly

mélyen, zihálva horkol.

16

Nincs senki, költő és iró,

ki ne szeresse stílusod,

guláidat és Nílusod,

regék regéje, Kairó.

17

Szikrázz a fénybe tiszta tűzzel,

varázskörödből még ne űzz el,

hadd nézzelek rajongva: Brüsszel.

18

Álmomban is hallom zajongni vad-víg

utcáidat és édes nőidet,

Madrid.

19

Budapest!

Itt éltem én! Lelkek közt! Csupa lélek!

Csupa test!

Kávéház! Mámor! Lángokban leszálló

csuda-est!

Csak az gyülölhet, aki tompa, pudvás,

buta, rest!

Rimet reád még! Színt, mely életemre

odafest!

Ha meghalok, mondjátok siromnál:

Budapest.