Viszontlátás

Hányszor gondoltam téli éjjel

Ha sirtam, mit csinál a tenger?

Most itt vagyok. Tél van. Köd és szél.

És küzködöm a fergeteggel.

Most itt vagyok. És sírva nézem,

Hogy búg a szél a kékes áron.

Egy lány nevét dobtam beléje,

Mi lesz, mi lesz, ha kihalászom?

De nincs sehol. Hol is keressem?

Köd, tél, habok gyászindulója.

Pedig de sokszor megsirattam

E nyári álmomat azóta.

Fejem a hullámokba fúrom,

Felkotrom a sötét fenéket.

Csak víz. Örök víz. Változatlan.

Hát arcom lett csupán fehérebb?

Más semmi? Mindhiába. Vége.

Hullám moraj már a szerelmünk.

Húzzuk szemünkre kalapunkat.

Föl a fejet. Szépen. Temessünk.

1908. Abbazia