Nászi ének

Szeretlek. Ám előtted nem kuszom.

Öblös mellemből boldogan - nyerítve -

zeng diadalmas, részeg himnuszom.

Tűzvész lobog merengő szemeimbe,

sokáig, oly sokáig vártalak,

hogy idejöjj az álmok kertjein te.

A csűr teli, tej és méz a patak -

ó szenvedés, ó élet aratása! -

Dús fürt dagad a tőkén hallgatag.

Álom-menyasszony, fáklyás arcu mátka,

tejet hozol és nyugtató mosolyt,

s csókod kalászos álmomat megáldja.

Érzesz-e már? A homlokom borong,

mezítlen állok - én vagyok a férfi -

izmos kezembe rengő vas-dorong.

Utunk lármás madárcsapat kiséri,

a csillagos mindenség integet,

tüzünkkel a nap lángvihara ég ki.

Kezed kezembe markol reszketeg,

s én két melled, két táncos lábad áldom,

és áldom a két álmodó szemed.

S arany kalász nevet a nászi ágyon...

1908