Szerelem

Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,

lángoló karral, lángoló lábbal

rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,

gyalog és kocsikon, a találka helyére,

sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.

Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,

mint eleven fáklya. Ott valami érzett

belőle, igéret, az a jó jövendő,

mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,

minden, mi körülvett, az idegen világ is,

ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.