NAPLÓTÖREDÉK EGY SZANATÓRIUMBAN

Mondjuk: január huszonkilencedik napján

Rend, félelem, szanatórium,

Elmaradt csókok s duplával igértek:

Értek-e valamit s mennyit értek?

Ma verseket írtam: kelletett

S így írtam a verseket már régóta,

Mert olcsó a nótás és a nóta.

Bocsánat: jött négy-öt s több levél

S kik írták tegnap, arra nem gondoltak:

Mi volt nekem a Tegnap és Holnap.

Este: hazug, jó és szép szökés.

Barátok, kik jó nagyokra azért nőnek,

Mert magyarázóik a Nőnek.

Nyugat, 1914. február 1.