MOST KÖVETELLEK MAGAMNAK

Ereimben boldog tüzek szaladnak,

Harsány szívvel követellek magamnak,

Mint régen-régen:

Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,

Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet

S már nem rivallnak

Halál-sikolyos félszek és tilalmak.

Kedved ha másult, már hiába másult,

Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt

Vérbe-vesződve,

Sorsához nőve és sorsába nőve.

Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság

S a valóság mindig a legfőbb jóság,

Se bűn, se szégyen:

Az egy-igaz Fiatalság nevében.