ÉN FÁRADTAM EL

Bresztovszky Ernőnek küldöm.

Nyafogtam már arról, hogy adtam és adtam,

Csak az Idő szállt el mindig többre-várón

S mindig szabadabban.

Kereke ha lendült a lusta Időnek,

Köszönöm Istennek, a Humanitásnak

S köszönöm a Nőnek.

Idő kerekének most már mások álltak

S mosolygós sírással leköszönt feléjük

A szent megbocsánat.

Mert én fáradtam el, én voltam a dőre,

Adjatok még, adók, adjatok, miként én

S előre, előre.