TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM

Testem: vitéz, kemény pajtásom,

Híven ugrott értem tűzbe, vérbe,

De most már nagyon kopott

Hajdantan büszke vértje.

E gyötrött földi-hüvelyt áldom,

Mert ha szól hozzá az Élet hangja,

Hegyezi beteg fülét

S fiatalon fogadja.

Voltunk s halunk, mint jó bajtársak,

Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük

S ha volt egymáshoz hibánk,

Egymásért elfelejtjük.

Hiszen nem is az Élet nagy szó,

De az élet bús megérezése,

Testem vidám fiú volt,

Nem leszek rossz Jób én se.