HAZAVÁGYÁS NAPFÉNY-ORSZÁGBÓL

Akkor én majd nem erre járok,

Nem Napfény-országban rogyok össze,

Magyar árok lesz az az árok.

Hajh, Erdélyország határszéle,

Hajh, régi, híres, bús Magyarország,

Jól hal meg ott a lantos-féle.

Volt, amíg élt, országút vadja,

De, ha az erő elfut inából,

Hazafias árok fogadja.

Álomlátó szeme meredten

Bámul a nagy, szürke, magyar égre,

Már nem könnyes s nem félve rebben.

Otthon süti végre magyar nap,

Otthon álmodik Napfény-országról

S kik rácsapnak: hazai varjak.

(Nizza)