ÉNEK A PORBAN

Roggyant a lábam, süppedt a mellem,

Itt az ideje, össze kell esnem.

Lerogyok vígan, elnyúlok bátran,

Lalla, lalla,

Rokkantak halmán, nagy éjszakában.

Nagy rokkanásom kinek se fájjon,

Nem első hullás ezen a tájon:

Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik,

Lalla, lalla,

Rokkanva ér el az éjszakáig.

Mocsaras rónán bércekre vágytam,

Egy kis halomig hozott a lábam.

Forró, szűz lelkünk rakjuk a sutra,

Lalla, lalla,

Be megjártad itt, óh, Zaratusztra.

Ám néha mégis szóljon az ének

Bús ég-vivásnak, átok-zenének,

Csalogatónak. Hadd jöjjön más is,

Lalla, lalla,

Rokkanjon más is, pusztuljon más is.