A MÁSIK KETTŐ

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,

Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,

Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,

Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,

Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben,

Egymás szemébe nézni nem tudunk,

Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,

Nappalba sír be minden csókos estünk,

Hiába minden, csók ha csókra hull,

Hideg a testünk.

S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,

Közelg egy leány és egy ifju ember

S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,

Nagy szerelemmel.