Nem volt elég

A házad itt állt, – szerte szállt! 

  Ezt látod, érted. Azt nem érted, 

  hogy hazád éppen így ért véget –

  A csoda, hogy addig is állt!

Mert nem volt hazának elég, 

  hogy emésztésed vacsorára

  e dombok aszuját kiívánta, 

  és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég, 

  hogy elmosolyodtál és oldalt 

  oda is néztél, ha megszólalt 

  ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazának elég, 

  hogy este, letéve a könyvet, 

  elnyeltél Bottyánért egy könnyet: 

  az volt a fém, a derék…!

És nem volt hazának elég,

  hogy kitekintve vonatodból

  elgondoltad az aratókról: 

  mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég,

  a három szín, ha rád se hagyták, 

  hogy egykor jelkép volt: szabadság, 

  egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég, 

  hogy idegeden átengedted

  hő szeszként azt a néhány verset, 

  Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt házának elég, 

  a Gellérthegyen a rakéta 

  s a Városiban a bokréta

  és a szobroknál a beszéd

s a szöllőhegyi estebéd

  s a dünnyögés, míg poharadból, 

  a holdvilágban a vörösbor 

  tigris-szeme villant feléd

és lengetted ujjad hegyét 

  az ég felé, mint .ezred óta 

  minden magyar, ha szól a nóta

  és Gracza György s a Feszty kép

és ha, élvezve a veszélyt

  és azt a kéjt, hogy megjósoltad, 

  hallgattál titkos leadókat

  /és utána cigányzenét/

s a hortobágyi magas ég

  s a négyes gémeskút nagy árnya 

  s az első király koronája

  díszítve pénzed közepét

s ha úgy mondtad: is: feleség

  e szép szóval s ha, bár bíráltad, 

  édesnek nevezted apádat,

  s a falon a festett cserép.

Nem volt a hazának elég,

  nem volt elég, hogy el ne essen, 

  tudd meg, az volt a csoda itten, 

  hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd,

  hogy hízelegve és hazudva 

  ráragasztottad egy hegycsúcsra 

  egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég 

  sem a hűség, sem szívósság, 

  mitől .egybeáll egy-egy ország 

  s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég. 

  Külön-külön bár odahagyta 

  sorsát a sok hős áldozatra, 

  az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcseség 

  nem lehet elég, hogy megójja 

  a házat, amelyben rakója 

  nem lelheti meg a helyét.