Imádság a csalásért

Valamit még szivemben tartok,

Forró, nagy hálát, édesim,

Asszonyaim, leányaim,

Hogy olyan könnyü vállal csaltok

S mégis bennetek úgy hiszek.

Hivő csalások, csalt hitek

S egy semmire örök-vágyóság,

Ezek vagytok s ezek vagyunk.

Elönti szivemet a jóság,

Be jól van így, be jól van így.

Fohászkodok: »Isten, talán nem

Helyesled, amit csináltál,

Mert csak buta és gyönyörü,

De engedd meg, hogy folytassuk

Ezt a csaló játékot. Ámen.«

1912