Éjfél

Ajándék papírom. Levél van

rajta. Viszi a tegnapi szél.

Az, hogy mindent tudok már, az, hogy

mindent tudnék, ha életem nem feledkezne

bele a részletekbe. Az, hogy rólad tudok, aki

messziről világítasz nekem a távol ruhái

alatt nappali fehéren. Nyári éjféli szél

a posta, mellyel most egyetlen szóval

betakarhatlak, ott, ahol vagy, ahol rám se

gondolva alszol a semmi ölében, ismeretlen.

Látod, itt ez a papír az egyetlen ruhád:

a kép, mellyel folyóiratban, életrajzregényben,

filmben majd megjelenhetsz a távoli jövő

reggelein és délutánjain, merengő idegenek

előtt. A semmi, ha asszonyi társa van,

megmarad egyetlen időket átütő akaratból.

Van ilyen ajándék szerelem, egyetlen szóval

betakarlak, ha nem kell, ha kell, ha én

akarom, ha mégis akartad.