Madár

Egy madár ül a vállamon,

ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

hogy minden leptem gyötrelem.

Súly, súly rajtam, bénaság,

ellökném, rámakaszkodik,

mint egy tölgyfa a gyökerét

vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szíve.

Ha elröpülne egy napon,

mostmár eldőlnék nélküle.