Vallomás

Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!

S csak akkor szűnik ez a szerelem,

ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.

S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!

Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék

s az izomrostok mind szétomlanak,

rejtezve bennük meglapul a vágy még,

mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma

már csontjaimat is megőröli.

De él a föld folyója, rétje, halma

s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:

hogy csókoltalak, hogy öleltelek!

A folyó meglassította folyását,

s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:

a fák, folyók, rétek és csillagok

még századokig egymásnak beszélnek

szerelemről, mely érted lobogott.