Beteg szívemet hallgatod

Téged keresve útján, harcán,

Milyen bátor, erős szivem volt,

Milyen muzsikás, milyen harsány.

Milyen beteg most, milyen vásott:

Dobbanását nem tartja más, csak

Te nagy, szerelmes akarásod.

Ha még egyszer vadul fölzengne,

Himnusza a kíné s a kéjé,

Himnusza a himnuszod lenne.

Himnusz, hogy mégis rád találtam,

Nagy vétkekkel, nagy kerülőkkel,

De élve és nem a halálban.

S mindent megér, ha csak egy óra

Dalolta el dalát melletted

S nem nyílhat a szám átok-szóra.

Beteg szívvel, istenes ember,

Vallok neked, ím, kicsi párom,

Áhitatos, bús szerelemmel:

Ne hallgasd rossz, beteg zenéjét,

Jó a szivem, mert benne vagy te

S sziveink az órákat éljék.