Könyörög Istennek, hogy bujdosásában...

1 

Kegyelmes Isten, kinek kezében

       életemet adtam,

Viseld gondomot, vezéreld utamot,

       mert csak rád maradtam.

2 

Gyermekségemtűl fogván egyedül

       csak tetőled vártam,

Mint atyja után fiú, kiáltván

       könyörögvén jártam.

3 

Most is csak benned reménségemet,

       Uram, helyheztettem,

Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,

       tealád vetettem.

4 

Mi hasznod benne, hogyha veszélre

       jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál

       mint fogadott fiat?

5 

Hallgass meg azért te nagy nevedért

       én könyörgésemben,

Mutasd meg jódot, sok áldásidot

       az én szerencsémben!

6 

Add meg énnékem én reménségem

       szerint való jódot,

Áldd meg fejemet, ki bízik benned,

       viseljed gondomot!

7 

Az szép harmatot miként hullatod

       tavasszal virágra,

Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,

       te régi szolgádra,

8 

Hogy mind holtomig szívem légyen víg,

       téged magasztalván,

Mindenek előtt s mindenek fölött

       szent nevedet áldván.

9 

Ezeket írám az tenger partján,

       Oceanum mellett,

Kilencvenegyet mikor jedzettek

       másfélezer felett.