Elenged…

Elenged, és érintései tűnt

nyomaiból mégegyszer megteremt:

úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz.

Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna,

elhúzódva a héjtól, befelé.

Mije maradhatsz? annak, ami már

nem is a rajtad át való menekvést,

de a legbelső pontot keresi

ami belőled még elérhető,

hol sugározni kezdhet, mert egyetlen,

s csak önmagához ér, ami övé –:

Égbolt kerül közéd s közé. De ha

nem az ő égbolton túlija

maradsz még így is, mi vagy? – ahol a

nem-mulás szive hirtelen

kihagy? anyaghiba? – miben?