Cukor voltam,
fölolvadtam az alkony tejében
- ne mondjátok, hogy nem vagyok.
Egyik szobából a másikba léptem,
színes szobából
a színek nélküli szobába,
formák közül a sugarak közé.
A fénynek fordult az arcom azelőtt,
hátam árnyéka ingott a falon.
Most fény vagyok
és hogyha elémállsz,
sugárba fonom az arcod
és hátad árnyékát a falra vetem.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论