Még most sem szoktam meg*

Még most sem szoktam meg egészen

hogy torkom van, gyomrom, belem

mit anyaggal tömök naponta

és csak ezáltal létezem.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy minek olyan lényeges

ezt vágyni, amazt elkerülni

s hogy szeressenek és szeress.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy látó-, vagy rágó-tagod

szépnek, vagy csúnyának tekintsem

és hogy van élő és halott.

Még most sem szoktam meg egészen

hogy teljest föl nem foghatok,

hogy csak a részek kavarognak

és rajtuk túl nem nyúlhatok.

*Rongyszőnyeg 49