Valamelyik kijárat

Itt mindenbe belehullik

a szúnyogirtó által leölt

szúnyogokból legalább egy

darabka

árva példány. Éjszakára

lehűl a levegő, ilyenkor

bekapcsolok mindent, ami

egy kicsi

meleget képes kiadni

legalább, és az összes inget

meg pulóvert felhúzom

magamra.

Olyan hideg lesz egyszerre,

a szúnyogok már ettől is

nyugodtan elpusztulhatnának,

nincs szükség

semmi másra, módszer, irtani,

ámde ezt a kijáratot

eddig nem lelték föl

még, emez

finom folyosót. Hogy erre

könnyebb volna talán kijutni,

így aláhullani,

hagyni csak,

jó, engedni, mivel elég

volna már ennyi is a

zuhanáshoz. Mégsem

változik,

semmi nem változik meg, jár

a sok kis motor, emelkedik

és süllyed a repülőcske. Aztán

valami

miatt egyszerre mégiscsak

abbamarad. És akkor már

folyton süllyed. Csak utána kezd

zuhanni.