Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.

Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.

Torkomban érzem a vágyat:

nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette

a föld meg a kín.

Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve

ha sír:

locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi

a füst.

Szép lenne itt nekem is minden,

tördel a kín. Nézem a székelyt.

Kék szemében béke hajnalok,

kezével mintha csillagokat fogna:

most faragja fából a holnapot.