Élektra

Azt hiszik, a politika fortélyai

foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa.

Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom

erkölcsi túlajzottságot tulajdonít

szegény nekem, azt képzeli, apánk

fonák halálát nem bírom kiheverni.

Bánom én az otromba geci-gejzírt,

gyereke gyilkosát! Túl szappanos

volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles.

De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz

uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon,

s anyánk éltes, tokás vén kurvaként

enyeleg vele, negédeskedik – s mindenki úgy tesz,

mintha nem tudna-látna semmit. Színarany

hazugságként tündököl a Nap is

fölöttünk – istenek hamis pénze!

Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán

álmom és kenyerem a bosszulás.

S ez az undor nagyobb az isteneknél

Már látom, hogy Mükénét ellepi

a téboly és a pusztulás penésze.