Vérkép

A női test havonta vérzik,

érzik a vér szagára,

megtisztul, újjászületik

önmagából,

nincs szüksége senkire

a harchoz

a békéhez,

teremtő lett nagykorától,

a férfi combrafogja,

kiáll ellene,

hogy vele veszítse el

önmagát,

a férfinak kell a gyász,

a nő örömmel öl

és ölel,

mikor mi kell,

áldoz és akar,

elég erős az élethez,

a férfi ezért vesz el

a nőből,

háborús üzelmek

érzéstelenítés nélkül,

melyik bírja tovább, ahogy

mint lemetszett fül

süketen fáj

és polipkarokkal

érzést csal,

hordja az amputáció sebét,

a nő az alsóneművel együtt

minden nap kimossa,

tűrni jár

naponta a kútra,

megmeríteni élete vizét,

hogy, amikor a kút mélyére néz

ne ugorjon, hátha

a férfi hazavárja,

mint tévé elé,

kaja, pia,

ha nem elég

bámulják együtt

sebeik vérző tengerét,

ez a táj

a női bájjal összefér,

elvérezni,

feltámadni havonta

a férfi ebből él,

amíg meg nem hal

a nőben

egy másikért,

a nő erőtlen lesz,

de feltámadni él,

rutin munka,

a vér

vért kíván,

lehet szeretni újra és

enni kér

és inni jár

a kútra már,

tükörképét vízében

mossa

és kioldja erényövét,

használ, szerez,

lassan szeret,

megköti élete üzletét,

harca szép,

hónapokig vértelen,

tiszta a születés,

egy férfit sem szerethet

jobban, mint a gyermekét,

érte újabb harcba lép

míg vére tart

él, hal és remél,

hogy a háború véget ér.