Hazamegyek

Nem vár senki:

a kapuból hiányzol,

a kertből hiányzol,

a házból hiányzol,

gyászol

minden almafa,

gyászol,

reszket a ribiszkebokor

érted:

nem érintheti

kötényed,

térded,

sírvafakadnak

a szőlőtőkék,

zokog a lugas,

bár nincs eső rég,

pereg a könnye

a körtefának,

szakad a könnye

a szilvafának,

csak én állok itt,

akár az állat,

nyüszítek érted,

kikaparnálak,

de csak vakogok:

és várlak,

várlak.