Így töröd össze a karcsú borospoharakat
így téped szét a rózsaszínű párnát.
Ó szép nyulacskám egyben farkasom.
Milyen anya szült téged hogy egyszerre
előre és hátra fintorogsz
mint akit azért teremtettek hogy gyötörjön engem.
Törpe székecskén ülök a sarokban
csodálkozón akár egy gyermek
és szótlanul bámullak gyönyörűségem.
Tied vagyok megválthatatlanul.
Hegedűmet is szegre akasztottam
hogy ne ingerelje némaságom.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论