A’ keresztfa mellett álló Szűz Anya.

Kesergő Annya Megváltónknak

ím! a’ keresztfa mellett áll,

hol bűneinkért Alkotónknak

szent szívét gyötri a’ halál.

Átjárja tőr gyanánt mellyének

szűz rejtekét a fájdalom.

Könyár gyanánt forr bús szemének

méllyébűl a’ sok siralom.

Oh! mint zokog, mély sóhajtási

mint tépdesik szét jajjait,

midőn fájdalmas pillantási

Fiának láttyák kínnyait!

A’ szűszorító ájúlások

mikint öldöklik kebelét,

midőn a’ kínos haldoklások

Jézusnak végzik életét.

Nincs, a’ ki sírva ne fakadgyon,

e’ Szűznek látván bánatit.

Nincs szív, melly búra ne olvadgyon,

ha megfontollya kínnyait.

Szenvedni láttya Ő népének

gonosszágáért szent Fiát,

érkezni végét életének,

mély sebre nyílni oldalát.

Nyerd, szűz Anyánk! szent szerelemnek

szikkadhatatlan kútfeje!

hogy minket is e’ gyötrelemnek

átjárjon üdvöz ereje.

Nyerd, hogy Fiadnak békítése

hálákra győzze szívünköt;

halála, szörnyű szenvedése

megüdvözítse lelkünköt.

(1820.)