Barátnémhoz.

Szedgyük a’ rózsát, valahol pirúlni

láttyuk útunkban, szeretett Barátném!

Még kinyíltt arcczal tövis ágaikrúl

ránk mosolyognak.

Melly ma bűbájos kebelét ajánlya,

holnap elhervad. Soha jobb üdőre,

a’ mivel kínál nevető szerencsénk,

el ne halasszuk.

A’ jelenlévő egyedűl sajátunk

A’ jövendővel bal eset parancsol,

melly irígységbűl örömünkbe szokta

önteni mérgét.

(1806.)