A’ Középszerűség.

Boldogabb lészel, ha sem a’ magosra

szüntelen’ nem törsz, sem az ál sekélyenn

nem maradsz, féltvén dagadó haboktúl

gyenge hajódot.

Mentt az agg bútúl az arany középszer,

melly irígylendő palotákra nem vágy,

sem magát fösvény födelű szugolyban

fel nem emészti.

Többször ingattyák szelek a’ magos fát;

a’ kevély tornyok nehezebbet esnek,

‘s a’ sebes mennykő szeret a’ negédes

bérczre lecsapni.

Jót remélly a’ Bölcs beborúltt ügyében,

‘s vészeket sajdít, mikor a’ szerencse

rá nevet. Jönnek teleink üdőnkint

‘s megmeg enyésznek.

Hogyha most szenvedsz, ezutánn nem úgy lessz.

Nem dörög mindég az Egek’ haragja,

‘s a’ setét szélvészt ragyogó derűlés

szokta követni.

Légy erős szívű, mikor elborítnak

a’ bal inségek, ‘s vonogasd fel önnkint

a’ vitorlákot, ha kegyes szelekkel

nagyra dagadnak.

(1806.)