Eggy Álom.

Kertemben szunnyadozván

o Borcsa! láttalak,

‘s örömre gyúlladozván,

álmomban híttalak.

Eggy rósatőhöz dűlvén,

eldugtad képedet,

‘s koronkint felserdűlvén,

nevetted hívedet.

A’ fák köztt elkerűltem

bokrodhoz lábhegyenn,

‘s ah! Borcsa, mint örűltem

előre nyertemenn.

Kaczagva elfutottál,

én futva űztelek,

a’ kúthoz nem jutottál,

már ölbe vettelek.

De áh! hogy rád orozni

akartam csókomot,

egyszerre széthabozni

szemléltem álmomot.

Így tűnnek életinkkel,

o Borcsa! kéjjeink,

ha bájos fríggyeinkkel

késgetnek szíveink.

(1806.)