A’ Tél.

Nézd a’ hegyeknek puszta girinczeinn

mint fénylik a’ hó! Görnyed az ősz liget

a’ súly alatt, ‘s a’ röst folyónak

zajjai partyaihoz hegednek.

Enyhítsd szobádnak gömbörödött egét,

bőven tüzellvén, ‘s régi hegyallyait

gyakrabban öntess serlegedbe.

Hadd köz Atyánkra egyéb ügyünköt.

Az ő kezében hempelyeg a’ világ!

Eggy csattanással szétveri fellegit

a’ vésznek, és a’ gyenge hárslomb

sok remegése utánn lenyugszik.

Bús lessze vagy víg holnapi hajnalod?

azonn ne aggódgy. Vedd nyereség gyanánt

a’ sors’ kezébűl a’ mait, ‘s még

messze vagy életed’ alkonyátúl.

Áldozz naponkint, hogyha kitelhetik,

a’ bölcs örömnek. Most simogassa le

nyájas barátod homlokodrúl

hornyait a’ szomorú magánynak.

Most vonny le játékzálogot álnokúl

meghorgasított ujjairúl setét

suttonba elbújtt Klórisodnak,

kit nevetése korán elárúl.

Most járj koronkint víg remegéseinn

a’ szós koboznak nemzeti tánczokot,

friss pörgetéssel megtepesztvén

a’ veled ölbekapó menyecskét.

(1806.)