A’ Szerető’ boldogsága.

Melly boldog, a’ ki életét

kedvessel töltheti!

Olly vígan legfőbb ünnepét

egy Chán sem ülheti.

Párjának módos karja köztt

Krőzussal mérkezik,

‘s lankadván tiszta csókja köztt

mennyekkel kérkedik.

Forogjon véle tengelyénn

vagy állyon a’ világ,

vígabban lejtez lábhegyénn,

mint ágánn a’ virág.

Ha tűzzel tellyes fellegek

fenyítik napjait,

eggy csókkal, bármelly senyvesek,

elfojtya gondgyait.

Párjáért a’ Sors’ javait

örömmel megveti,

‘s veszélyes változásait

nagy szívvel szenvedi.

Olly vígan, mint ő, a’ madár,

zöld ágak köztt nem él;

‘s megnyervén, a’ mit szíve vár,

világért sem cserél.

De mit dűcsítem hasztalan

e’ boldogságokot,

ha önnön szívem pártalan,

‘s nem érez lángokot?

Jer hát, o lyánka! jer hamar,

légy, kérlek, kedvesem!

Ne tengjen, mint a’ bús avar,

nő nélkűl életem.

(1806.)