Külső Szolnok.

Hirdessék ëgyëbek más várasit ősi Hazánknak,

hol dühödő ostromlatok által

vérpatakok folytak, vagy lágy pompának eredvén

dúzs Nëmësink, palotákot emeltek!

Én kül Szolnoknak sükeres térségeit áldom,

hol rëmëgő szëmeimbe az első

napragyogás ötlött. Itt hempëlyëg enyves iszapjánn

a’ Tiszavíz; itt omlik ölébe

Zagyvánk. Egybevëgyűltt vizeinn a’ szőke folyónak

a’ szép híd: a’ Szandai dombig

két sor fűzfa között izmos töltésëk; utánnok

szőllők a’ Varsányi határig.

Legmagosabb partyánn a’ víznek látszik az ëgyház,

a’ sótár ‘s a’ hajdani földvár.

Mindën ëgyéb tájánn dúzs rétëk, barna barázdák,

zöld legelők elëgyítve tenyésznek.

És hogy legböcsösebb díszét ëgyszërre kimondgyam:

szinte azon partyára emeltek

a’ két ëgybefolyó víznek, hét régi vezéri

honnyokbúl kiszakadtt Eleinknek,

tizszáz évek előtt, ëggy várfokot a’ nyilak ellen,

mëllyre utóbb a’ mostani épűlt.

(1805.)