Szenderedő Thirzisre

Estvéli Szelletek! tsendesben zúgjatok;

ne énekellyetek, Madarkák!

Kis Tsermelyek! tompább morgással follyatok

hogy Thirzist fel ne ébresszétek.

Altasd el őtet, képzelésnek Istene!

Altasd el édes Álmaiddal;

‘s ha majd a’ méllyebb szunnyadásig elmerűl,

tedd tsendes kézzel nyíltt ölembe.

Itt ő, ha ébren van, legsúlyosb gondgyait,

magával eggyütt, elfelejti.

Laurának, bárha képzeltt ápolási köztt

alvása is legédesb lészen.

(1793.)