Thirzis’ sírja felett. [1]

Mit búsolgsz árva szívem?

Mit gyötröd lelkemet?

Ah szünny meg verni bennem,

‘s végezd el éltemet.

Adgy visza kedvesemnek,

kit béföd e’ verem.

Mi haszna életemnek,

ha nintsen Thirzisem.

(1791.)