Klóris a’ Fülemiléhez.

Te gallyas fáknak bús lakossa

e’ gyöngyös forradékok mellett!

Ne menny el, kérlek, e’ beregből,

te édeshangú Fülemilétske!

Alexis eljön nemsokára.

Olly szépen, olly keserves hanggal,

nem énekelsz te, mint Alexis;

tanúlly meg tőle énekelni,

oh! vajha ő viszontag tőlled

szeretni megtanúlna!

Mert! ah! Alexis’ szíve,

oly hűven, mint te, nem szeret.

(1793.)