Doriska.

Amor lelkesitsd, o! tsak tüzesitsd

a’ kis Doriskát!

Móta tart éltem, nem láta szivem

ékessebb ortzát.

E’ zöld erdőben, nyomta elsőben

kezemre kezét

‘s bágygyadt kék szeme, mellyet rám vete,

árulá tüzét.

Ah! némul nyelvem, ha szólni kezdem,

akkor mint valék!

Édes gyötrelem támada bennem

‘s egyre könyvezék.

Most egy örömem az erdőt mennem

esti tsillagnál,

‘s ha nints mellettem, kedvet bús szivem

még ott sem talál.

Ez alig ha nem lesz még szerelem,

már érzem nyilát.

O! tsak tüzesitsd Amor! lelkesitsd

a’ kis Doriskát.

(A 80-as évek végéről.)