A’ Győzhetetlen Szív.

Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,

meg-indulé Te szived,

midőn sirva szorongattya

kezedet szerelmesed?

Midőn szemem félelmessen

szögezve van képedhöz

és szivem vervén sebessen

ohajt, ‘s repdez szivedhöz?

Ah! nem hallya, nem tekinti

szivemnek nagy fájdalmát,

tüzemet tréfára veszi

el-forditván ortzáját.

O! bús szivem! menny-el tőle,

hogy meg-győzzed, ne reménld,

nem hódúl ha szerelmedre,

búddal győzni ne reménld.

(A 80-as évek végéről.)