Messze innen

Oh hogy én e förtelmek helyéről

Nem tudok elmenni valahára!

Ide vagyok én bősz végezettől

Tolvajok, csalók közé bezárva.

E tömegben nincsen mit keresnem.

Hajh, hogy immár késő is belátnom...

Futni kedvem nincs e bűnversenyben,

S nincs hitem fordítni e világon.

Mire várni itt? - Vad állatokba

Menekült az egyenes jámborság.

Kerge gőg, hitványság összefogva,

A szerény igazt lábbal tapossák.

Itt, hogy örjöngő hiúság szörnye

Agyarát egymásra csattogatja,

Itt vagyok én igazán, e körbe,

Egyedül, magamban, elhagyatva.

...Lombos erdők ábrándos homálya,

Áhitatra késztő csöndessége;

Rajta átlövellő nap sugára...

Ott, csak ott a sebhegesztő béke.

Boltozatos, titkos sűrük mélyén

Háborítlan alacsony kis hajlék;

Oh, ha ottan élhetném le békén,

Ami napjaimból hátra van még!

...Homlokát omló hajába rejtve

Ama sziklán ül a méla bánat,

Téveteg szemekkel, elmerengve

Képein az elmulandóságnak.

Ott lehetnék én jó társaságban.

Hallgatózva, mit beszél az Isten

Suttogó szellőben, illatárban...

- Mással úgy sincs immár számvetésem.

S álmadozva álmodó virággal,

Hervadozva hervadó levéllel,

Míg fölöttem elhaló madárdal

A bucsuztató imát zengné el:

Ott, hol a világi lárma elfogy,

Várni rád utolsó, örök álom...

Elfeledve végkép teljesen, hogy

Emberek is vannak a világon...