Tanács

elkeseredett, világfájdalmas lelkeknek

Jovanovits János után szerb eredetiből

Élő fájdalom e világ;

Kemény próba, test, léleknek.

Nincsen itten békessége

Se városnak, se vidéknek.

Ez a világ örök zsibaj;

Föl sem veszi érzelminket.

Boldog, aki elrejtőzik,

Boldogok a szerzetesek.

Amig ifjú vagy, csak küzdesz;

De midőn erőd elhagyott,

Csodásan, hivogatólag

Szólnak a zárdaharangok.

A világ lök, rád nehezül,

Egyre csak sért, gyötör téged,

Hogy ha neki hátat fordítsz,

Ki venné rossz néven tőled?

Hát bizony csak fordíts hátat,

Hisz ő sem törődik véled;

Ha lát, megvet, és ha dicsér,

Akkor épen megcsal téged.

Ha a terhek összezúztak,

Lelkedre sötétség borul.

Hát csak eredj kolostorba,

- S igyál buzgón a jó borbul.