A feledhetlenhöz

Vigasztalást a földön, emberekben

Nem lelve, már az éghöz fordulok.

Hiszen ha örökkévaló, végetlen,

Számomra is kell lenni írnak ott.

De hol van az, ki belőled kitörné

Elmult idő! egy órád, minutád?

Meg nem történtté tenné, ami történt?

Mi haszna lenne újjá a világ!

Mit ér nekem a felséges menyország

Képzelhetetlen örömeivel?

Kétségbeejtő örökkévalóság

Emlékedet nem törülheti el!

Az angyalok nem tűrnének meg ottan,

Ki nem találnám ott se helyemet,

Siratva amaz örömcsarnokokban

Mi idelenn örökre elveszett!