A vaáli erdőben

Odabenn a mély vadonban,

A csalános iharosban,

Félreeső völgy ölében,

Sűrü árnyak enyhelyében;

Oh milyen jó volna ottan,

Abban a kis házikóban,

Élni, éldegélni szépen,

Békességben, csöndességben!...

Nem törődni a világgal,

A világ ezer bajával.

Meggondolni háboritlan,

Ami immár közelebb van...

Illatos hegy oldalában,

A tavaszi napsugárban,

Nézni illanó felhőkbe,

Mult időkbe, jövendőkbe...

És azután, utóvégre,

Észrevétlenül, megérve,

Lehullani önmagától,

A kiszáradt életfáról...

S ismeretlen sirgödörbe’

Elalunni mindörökre...

S ott egyebet mit se tenni,

Csak pihenni, csak pihenni...