Vége van

Vége van, mindennek vége.

Oh, lelkem gyönyörűsége,

Boldogságom menedéke,

Szülőföldem szép vidéke -

Szép fiatal sűrü erdő,

Illatot, bübájt lehellő,

Tündérek, csodák tanyája,

- Oh hogy bánt most a pompája!

Egykor itten, réges-régen,

Hogy örültem, hogy reméltem!

Gyöngy a fűben, lomb az ágon,

Csupa öröm a világon.

Most is úgy van, minden úgy van,

Ahogy akkor, változatlan.

Csak az ágon a madár szól

Elveszett tündérországról!...

Nem is arról, ami megvolt;

Az egészen többé nem holt.

Szeget vert a mult időbe,

Él az ottan mindörökre.

Ifju erdő, arany keret,

Benne édes emlék helyett

Kisértetek, hazajárók,

Soha el nem ért ábrándok:

Álmaikban meggyilkoltak,

Le nem zárt szemü halottak.

Elszalasztott óra üdvét

Meg nem hozza egy öröklét!

Vége van, mindennek vége.

Be oda a sűrüségbe -

Leborulva, elfeledten

Megsiratni, hogy születtem!