Jó Bohó Peti

Ki vagyok én, mi vagyok én?

Aki áldja! derék legény.

Szeretnek engem a lányok!

Minden egyéb, tudományok -

Haszontalan bolondságok.

Büszke vagyok, büszke nagyon.

(Mire? - ugyan magam se t’om.)

Büszkének tart s hizelg nékem

A legnagyobb ellenségem.

(- Veszi is a hasznát bőven!)

Idegen nép? - mind pogány a!

Egymást kővel hajigálja.

Én vagyok a jó keresztény:

Aki kővel hajit felém,

Jó kenyérrel dobálom én.

Kiholt már a nagylelkűség,

Irmagul csak bennem tart még.

Gyáva fondor, ha megsérte,

Jó szót adjon, s ha baj érte,

Kiontom a vérem érte!

Gazdag szolga ez a világ.

Én vagyok csak nagy uraság.

Nem számolok, nem dolgozom;

Pénzemet is, ha van, bizony,

Hadd cipelje, másra bizom.

Mit vesződjem kormányzással?

Ügybajos parancsolással?

Hajduságtól iszonyodom,

Magamra se legyen gondom,

Fogadok, ki parancsoljon!

Már akárki akármit mond,

Én vagyok valódi bolond.

Valahány nép, mind szünetlen

- Nem hiába tökéletlen -

Magával elégedetlen.

Nem hiába mind csalárdak,

Ugyan nem hisznek egymásnak.

Becsületeshez úgy illik:

Ha ezerszer rá is szedik,

Mégis szentül higyjen mindig.

Telhetetlen valamennyi,

Pedig zsebét tele érzi,

Nekem hej az üres ugyan,

De hitem, reménységem van

Olyan, hogy - kifogyhatatlan!

Piros az én szűröm ujja,

Sarkantyúm pöng - hejje-hujja!

Akinek nincs, irigyelje,

Én magammal, aki lelke!

De meg vagyok elégedve!

Mulatok, ha jó kedvem van,

De ha bú ér, annál jobban!

Már nekem ez a szokásom,

Azért ha baj ér, se bánom,

Igy élem én a világom!